Készségfejlesztés 1.

1. feladat: Érvelő szöveg írása
Határidő: Február 23.

Az alábbi levelet írtam az első feladat megoldásának. Tudom, hogy sokkal kreatívabb lehetőségek is adottak voltak, de ez a téma akkor elég erősen forgott bennem, így e mellett döntöttem.

Elért pontszám: 60.
Értékelés: "Igen provokatív a stílus, ez nem feltétlenül érné el a célját."

NÉMETH REBEKA

Budapest, 1204, Kis utca 43.

06112233445

Nagy Zoltán 

HR vezető

JKL KFT 

Budapest, 1130, Aranyeső utca 5.

Tisztelt Nagy Zoltán!

Ezúton szeretnék jelentkezni az önök által hirdetett fizetett gyakornoki állásra.

Úgy gondolom, hogy a koromhoz mérten megfelelő tapasztalattal rendelkezem egy ilyen pozíció betöltéséhez. Tisztában vagyok vele, hogy hátránnyal indulok még egy gyakornoki munkánál is, hiszen manapság elterjedt az az előítélet, hogy a fiataloknak – még ha mondják is – nem sok tapasztalatuk lehet.

Mégis honnan lenne, ha még csak éppen bekerülőben vagyunk a munka világába, illetve most éljük meg először a stresszt és a létfenntartás nehézségeit? Pontosan. Most éljük meg ezeket és semmilyen lehetőségünk nincsen kibontakozni, mert a nevesebb vállalatok mind-mind nemet mondanak ránk, a fiatalabb generációkra. Pedig ahogy sokan mondják: bennünk a jövő. 

Nekünk vannak a legtöbbször innovatív ötleteink, mi alkalmazkodunk a leggyorsabban az új szituációkhoz, a kisujjunkban van a technológia és a virtuális terek mindennapi használata, mi követjük a legújabb trendeket. Mi élünk abban a globális világban, amit a korábbi generációk kívülről szemlélnek. Mégis nekünk kell kitaposni azt az utat, hogy egyenlő eséllyel tudjunk indulni akár csak egy állásajánlatnál. Hiszen ki ne döntene úgy, hogy az 5-10 éves tapasztalattal rendelkező középkorú férfit/nőt alkalmazná, ha az ellenfele egy 24 éves friss diplomás, akinek - már csak a sztereotípiák alapján is – fogalma sincs, mit rejt a nagybetűs Élet. 

De szerintem nem mondok nagy titkot, ha azt állítom igenis tudjuk, hogy mibe csöppenünk. Tudjuk, hogy nehéz megállni a saját lábunkon. Tudjuk, hogy nekünk kell kikönyökölni a lehetőségeket, mert azok nem jönnek maguktól. Tudjuk, hogy állandó fejlődést kell produkálnunk, különben lemaradunk. Tudjuk, hogy nem időzhetünk döntések felett, mert döntenek helyettünk. Ahogyan azt is tudjuk, hogy megtehetünk bármit egy munkáért, a végső döntés akkor sem a mi kezünkben lesz.

Ebben az esetben például Önnél van. Az ön kezében van, hogy kiáll-e a sorból, és formabontó lesz-e. Hogy felvállalja-e azt a lehetőséget, hogy újít. Kicsit frissít és megpróbálja-e tartani azt a tempót, amit egy másik generáció diktál. 

Ha egy változás elkezdődik, csak az a kérdés, hogy mennyi idő, mire elkezdik követni. Legyen Ön, aki kirobbantja.

Budapest, 2020.02.17.

Üdvözlettel: 

Németh Rebeka